Talán érthetőbb lesz a szakaszok említése, ha fűzök hozzá némi magyarázatot. St. Jean Pied de Port-ban minden zarándok kézhez kap egy ívet, melyen egy ajánlás található a Compostelláig tartó útra. Ezen a teljes úthossz 33, úgyahogy kényelmes tempóban megtehető, 20-25 km-es szakaszra van felosztva hossz és magasság diagrammokkal ábrázolva azokat. A mai napon a 12-es szakasz végére értem, mely szerint nagyjából túl vagyok az út egyharmadán.
A mai penzum nem érintett történelmileg, vagy látnivalóban különösebben említésre méltó helyszíneket, de az időjárás sem hívogatta városnézésre a zarándokokat. A megtett távot szinte végig egymagamban bandukoltam végig, bár egy rövidebb szakaszon összeálltam egy montreáli áccsal, akivel a természet erejéről, a női-férfi identitások változásairól és úgy általában az élet nagy dolgairól beszélgettünk.
Monoton menetelésem közben áthaladtam elsőként Castildelgado, Viloria del Rioja falvain, majd befutottam Beloradoba, ahol megcsodáltam a Santa Maria templomot, melynek tornyain gólyák raktak fészket. Egy könnyű reggelit követően folytattam utam a dombok között, ahol mintegy félórás egymásutánban következtek Tosantos, Villambistiat, Espinosa del Camino és Villafranca Montes de Ocá apró falvai.
Utóbbiban gyűjtöttek erőt a régi idők zarándokai a hegyekben bújkáló rablók és banditák fenyegetéseitől rettegve az Ocá hegyen való átkelés előtt. Minthogy ma egy forgalmas tranzit útvonal vezet át rajta, most leginkább egy kamionos pihenőnek tűnik.
Rántott tintahalcsíkokból álló ebédem elköltése után nekivágtam a hegynek, hogy egy 13 km-es fenyőerdőn átvezető ősvényen át San Juan de Ortegába jussak.
Az erdő szélén őzek legelésztek békésen, és már távolról elősejlettek a Monacal monostor impozáns körvonalai.
Az eddigi tapaztalataim alapján úgy ítélném meg, hogy napi 30-36 km-nél többre felesleges vállalkozom, mert pont 36km-nél a lábaim mozdíthatatlanul lemerevednek és még ha akarnék se tudnék tovább menni. Ez ma sem volt másképp, a monostor melletti szállás lépcsőjén úgy húztam fel magam, mint aki a nadrágjába rondított.
Ahogyan tegnap a düh, ma a szomorúság megélését kaptam utitársnak. Habár a nap folyamán órákon át öntöttem szavakba fájdalmam árnyalatait, végül úgy döntöttem mégsem publikálom őket. Életünk során egyszer talán mindannyian kerülünk abba a szerepbe, hogy megúnt, eldobott, lecserélt játékszernek érezzük magunkat és habár ezt a párunk iránt táplált érzelmeink erősségétől, valódiságától függően egy ilyen helyzetbe csöppenve más és más intenzitással éljük át, nagyjából azért a saját fájdalmam részletezése nélkül is mindannyian tudjuk, mennyire nyomorult érzés is ez, és milyen nehéz elfogadni, túltenni magunkat rajta. Ha soha nem álltam volna ugyanezen helyzet szerepkörének másik oldalán, talán jogosnak érezném, hogy most részletesen ecseteljem, milyen gyötrelmes érzéseket keltett ma bennem a hiány, a fájdalom, a csalódás és a megbántottság érzéseinek kavalkádja, de mivel ezt nem mondhatom el magamról, csak annyival zárnám ezt a gondolatkört, hogy csak ma értettem meg igazán mekkora felelősséggel tartozunk azok felé, akik a bizalmukba fogadnak bennünket, kinyitják felénk lelkük legrejtettebb zugait is, és milyen iszonyú rombolást hajtunk végre azzal, ha visszaélünk ezzel a bizalommal és nem vagyunk képesek értékelni a más emberek őszinte szeretetét, vagy szerelmét.
A vacsoraasztalnál ma egy amerikai anya-lánya páros, egy 21 éves koreai kislány, egy idősebb német hölgy és egy svájci fickó volt a társaságom. Utóbbi megszólalásig hasonlított Alec Baldwinra és elképesztően bohém figura volt, aki gondoskodott róla, hogy fergeteges legyen a hangulat. Sorra rendelte a gyorsan fejbe szálló helyi borokat, és nagyon ügyelt rá, hogy mindenkit kellőképpen leitasson. Végül a koreai kislány esetében ez túlságosan is jól sikerült, így jobbnak láttam, ha egy kis józanító sétára invitálom. A közelben találtunk pár kíváncsi tekintetű legelésző lovat, akiket lelkesen ropogtatták a felkínált szőlőcukrot.
Itt a vège, fuss el vèle!
Lassan elnyom az álom, úgyhogy buenos noches mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése