Egész álló nap egyfolytában zuhogott az eső.
28 km-t gyalogoltam bepállva egy nagy piros óvszerbe. Gyúrtam a sarat, kerülgettem a tócsákat, és minden faluban megittam egy vödör forró teát. Komolyan azt hittem, hogy a nap végére kopoltyút növesztek. A többi zarándok is teljesen magába fordult, senki nem beszélt senkivel (így legalább a szádba nem megy a víz), s ha néhol utolértem egy-egy battyogó, színes nájlonzacskót, abból csupán valami halk mormogásféle szüremlett ki.
Szóval, gyakorlati tanács túrázni vágyóknak: esőben ne csináljátok. Az elején tán vicces kicsit, de a végére már egyáltalán nem az.
Egyedül a tehénkék nem okoztak csalódást, ők ügyet sem vetve az időjárásra, közömbösen tették a dolgukat: a frontoldalon aratták a gyepet, majd a hátsófertájon hatalmas csomagokban ürítették a feldolgozott biotápot. Amennyi tehenet én ezen az úton láttam, az alapján sokkal inkább tenném őket a zarándokút szimbólumának, hiszen kagyló csak a tengerben van, azt pedig egyszer sem érinti az útvonal. Ezt nèhány helybèli is ìgy gondolhatja:
Ők azèrt kicsit elbizonytalanodtak, hogy mi legyen: száraz abrak a pajtában, vagy zsenge saláta az esőben?
A törtènelmi hűsèg kedvèèrt, azèrt felsorolom, milyen falvakon haldtam által: Ventas de Narón, Ligonde, Areixe, Palas de Rei, San Xiao do Camino, Pontecampana, Leboreiro, Fuerios, ès az egyetlen nèv, amire felkaptam a fejem:
Valószìnűleg akkor is esett az eső, mikor az utikönyv kèszült, mert egyik települèsről sem emlìtett meg egyetlen èrdekes dolgot sem, kivève Palas de Rei-t, melyről ennyit ír: remek pèlda arra, hogyan is nèz ki egy kevèsbè finoman megtervezett városka.
Azèrt termèszeti szèpsèg ma is akadt. Èrtèkeltem is, ahányszor csak nem arra kellett koncentrálnom, hogy mibe lèpjek inkább: a 20 centi mèly tócsába, vagy a felázott tehènlepènybe?
Nagy keservesen, kívül-belül csuromvizesen (belül az izzadságtól) megérkeztem végül Mélidébe és lecuccoltam az első útbaeső albergue-ben. Való igaz, amit korábbi utitársaim mondtak, a galíciaiak eléggé rámennek a lehúzásra. Az ételek is 20-30%-kal drágábbak, de egy Kasztíliában 5€-ós minőségű albergue, itt 12-be fáj. Viszont azt is jelezte valaki korábban, hogy a polipot ebben a városban készítik el a legfinomabban, és ezt úgyszintén alá kell írnom, bár az árát is rendesen megkérik.
Mèlide amúgy galìcia földrajzi központja. Kèt zarándokút is keresztezi itt egymást.
A Capilla de San Roque templom mellett áll galìcia legrègebbi gòtikus stìlusù ùtszèli keresztje (14. sz.).
52 km maradt vissza Santiago-ig. Csak remèlni tudom, hogy azt már sikerül napsütèsben megtennem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése